Robin Gumiszobája

Hogy ne érje szó a ház elejét, hogy minden évben ugyanazokat a dalokat nyomatom, van itt valami "új" is. Tulajdonképpen régi, de szerintem zseniális. A Bing Crosby / David Bowie duettet nagyon szerettétek, úgyhogy ez most valami olyasmi. Ez is egy amolyan karácsonyi idillt bemutató fake tv műsor, csak ez az 1950-es évekből. Az egyik főszereplő itt is Bing Crosby, a másik pedig Frank Sinatra. A sztori kb annyi, hogy ez a két zseni együtt Karácsonyozik, és amíg díszítik a fát, meg várják a vacsorát, addig énekelgetnek. Hiába, az 50-es években még ez is elég volt az igényes tévés szórakoztatáshoz. Valószínűleg ez a fajta műsor csak akkor állná meg a helyét az rtl vagy a tv2 repertoárjában, ha mondjuk Frank kiszavazná a villából Binget, mert egyedül akarja a főnyereményt és a diszkóhaknikat :D Nekem nagyon bejött ez a cucc, úgyhogy akár szeretitek, akár nem, ilyen lesz még az idén, mert van belőle több is :)

Bár technikailag már 23, mert átcsúsztam az éjfélen. Az első izé erős kezdés lesz. Ezt csak később kellene kipőrgetni, mert váratlanul ér, lesből támad, mire észbekapsz már bevitt három gyomrost és januárig ezt dúdolod éjjel-nappal.

Viszont muszáj most, mert sajnos nagyon aktuális 2 dolog miatt. Egyrészt innen is jobbulást kívánok szegény George Michaelnek, aki jelenleg súlyos betegséggel kűzd egy bécsi kórházban, másrészt ma van (volt) az AIDS világnapja és nem bírom megállni, hogy ne küldjem el a büdös, retkes picsába a (magyar) bulvár mélységes mocskában hempergő """újságírókat, riportereket""".

Szegény George kórházban van egy olyan súlyos betegséggel, ami miatt lehet, hogy elveszíti az énekhangját, ezek a firkászok pedig azonnal lecsapnak a témára, és mivel az önmagában nem elég megrázó (nekik), meleg énekesről lévén szó, reflexből bedobják az adu ászt: biztos AIDS-es... Kiakasztó, hogy mennyi emberség nincs ezekben a férgekben. Nyilván GM családjának barátainak pont arra van most szükségük, hogy ilyen ízléstelen dologgal szembesüljenek lépten nyomon. Nem is pazarlom rájuk tovább a szót mert jellemtelen senkik, George meg mégiscsak egy óriási figura, aki már rengeteget lerakott az asztalra.

Legyen bármennyire is nyálas a Last Christmas, szóljon akár hetero, akár homo szerelem utáni szakításról, valószínűleg ez minden idők legfülbemászóbb karácsonyi pop dala és tuti, hogy még az unokáim unokái is ismerni fogják. Hallgassuk is meg, és merüljünk el a 80-as évek divatja által diktált videóklip vizuális szépségeiben! :))

Blogolon lehet előre beidőzíteni posztokat későbbi megjelenésre?

ic káming áj ken fíl it xD

<div><object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" width="480" height="360"><param name="allowfullscreen" value="true" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="height" value="360" /><param name="width" value="480" /><param name="src" value="https://www.youtube.com/v/Q6aPI1pZBzs?version=3&hl=hu_HU" /><embed type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" height="360" width="480" src="https://www.youtube.com/v/Q6aPI1pZBzs?version=3&hl=hu_HU"></embed></object></div>

Jól jegyezzétek meg ezt a napot, mert ma megpillantottam gyermekeim leendő anyját. Természetesen nem hepiendes sztori. (egyelőre)

And I could have been another minute late
And you never would have crossed my path that day

*Ha mégsem őt venném majd feleségül, akkor emlékeztessetek, hogy ezt a postot töröljem.

Van ez a zseniális zenekar. Hihetetlenül jó fejek, fantasztikus zenészek, baromi jó dalaik vannak. Brian May, Jimmy Page, Pete Townshend és megannyi legenda tartozik a barátaik közé. A világ összes jelentősebb fesztiválján felléptek már, teltházas stadionturnékat tartottak, olyan híres helyeket töltöttek meg zsúfolásig mint a Madison Square Garden, a Wembley, vagy a Hyde Park. Milliónyi albumot adtak el szerte a világban, a rajongóik száma egyre csak nő. Mi a fenét csinálhatnának még ennyi siker után???

Fogják magukat, kipakolják az énekes-gitáros házának a garázsát, átviszik a hangszereket, családokat, és nekiállnak felvenni az új albumukat. Ott, a garázsban, analóg (!) technológiával, mindenféle ProTools és egyéb trükk nélkül. Közben sörözgetnek, grilleznek, két dal között a gyerekeikkel pancsolnak a medencében és elkészítik ezt a leírhatatlanul zseniális kib@szott jó albumot. Hihetetlenül érett zene, intelligens, okos zúzás, nem ész nélküli metálhörgés. Kemény, de mégis érzésekről szóló dalokkal.

Hogyan lehetne egy ilyen baráti, már-már intim hangulatban rögzített anyagot promózni? Töltsük meg újra a Wembley-t? Áááá az snassz... inkább sorsoljunk ki néhány rajongót, és menjünk el az ő házaikba, és folytassuk tovább a haverok/sör/rnr bulikat. És így is tettek!

A Foo Fighters a világ legjóarcabb zenekara és ennek az ellenkezőjéről senki nem tud meggyőzni! Nézzétek meg a filmet ami a garázs-turné állomásain készült és meglátjátok ti is! Tudom, hogy 40 perces, de esküszöm megéri, még olyanoknak is megnézni, akik nem rajongói a zenekarnak. Annyira hihetetlenül természetesek, közvetlenek, hogy a "sóbizniszben" szerintem kevés ilyen banda van jelenleg. Az egyik srácnak, aki az egyik leghardcore-abb rajongójuk még azt is megengedték, hogy beszálljon gitáron a zenekarba egy-két dal erejéig... Érted, ott játszik a kedvenc bandája a garázsában, és még ő is beszállhat közéjük (ráadásul nem is rosszul)!

Nem akarom elsütni az összes ilyen kis gesztust előre, mert hátha lesz olyan elvetemült köztetek, aki tényleg meg is nézi a filmet, de gyakorlatilag minden egyes házigazdájukkal annyira figyelmesek és kedvesek, mint egy régi barátjukkal!

Ha van felesleges 40 percetek nézzétek meg!

(az meg már egy másik történet, hogy melyik másik zenekar csinálja még meg azt, hogy a vadiúj albumukat egy privát koncerten eljátszák elejétől a végéig, majd fullHD minőségben feltöltik a youtube-ra és ingyen elérhetővé teszik bárki számára - földrajzi régió korlátozás nélkül - ???)

De nem gyengén! Kivételesen most még nem írnék beszámolót magamról, inkább kérdeznék, remélem lesz aki válaszol, mert tényleg érdekel!

Tehát a kérdés, hogy voltatok-e valaha olyan szituációban, amiről tudjátok, hogy sorsfordító? Persze most nem olyanra gondolok, hogy államvizsga -megbukok, vagy nem-, hanem olyan szituációra, ahol pontosan tudtátok előre, hogy ha beléptek abba a szituációba és meghoztok egy igen/nem döntést, akkor az jelentősen befolyásolhatja az egész életeteket? Szóval a sors az utatokba sodor egy kérdést és utána a döntésetektől függően mentek jobbra vagy balra tovább.

Úgy alakult, hogy én most kaptam egy ilyen kérdést, és tulajdonképpen nem is a válasz az érdekes, mert azt már azt hiszem tudom, hanem egyszerűen csak furcsa az a bizsergető érzés, a döntés felelőssége, hogy én itt most éppen a saját életemet változtatom meg valamilyen irányba.

Szóval ismételve a kérdést, voltatok-e ilyen szituációban, és ha igen, akkor hogyan éltétek meg?

(a dal meg azért, mert szövege nagyon fasza, illetve így legalább Eszter megtudja, mit játszottam neki szombaton :D)

Ma tettem egy igen kicsi, ám annál jelentősebb lépést abba az irányba, hogy az az ember legyek, akinek lennem kell.

(a kámingáutolós poénokat mellőzzük pls :) )

Valamelyik nap - nagyon hosszú idő után először - újra hiányzott valaki, szerencsére gyorsan eszembe jutott, hogy miért nem akarom, hogy hiányozzon. A Fleetwood Mac pedig egy egész jó zenekar, bár azt hiszem egyfajta érettség és tapasztalás kell ahhoz, hogy az ember értse a dalok valódi mondanivalóját.

She broke down and let me in
Made me see where I've been

Been down one time
Been down two times
I'm never going back again

You don't know what it means to win
Come down and see me again

Been down one time
Been down two times
I'm never going back again