Robin Gumiszobája

Mind közül talán az egyik legrosszabb próbálkozás volt, de nem volt kedvem 12 óra munka után tovább szórakozni a rögzítéssel. Szólót és helyes tempót ne keressétek mert nincs.

(Ja és persze erősen "remix" )

Épp megnéztem a Comment blogon egy régi Zenebutik paródiát (nyilván a Gálvölgyist), amiben néhány pillanatra mutatnak egy erősen progrock bandát, amint a D moll tokáta és fúgát játszák. Youtube, kb 2 perc keresés, és meg van! Imádok a 21. században élni!!!

Annyira jó ez a videó, hogy leírhatatlan! Egyrészt maga a klip, a fények, az operatőri munka, mind-mind visítja, hogy 1980. Aztán a zenekar ruhái... nagyon durva. De ami a legdurvább, hogy egy kegyetlen jó feldolgozást csináltak, érdemes meghallgatni, mert libabőrös.

"Life moves pretty fast. If you don't stop and look around once in a while, you could miss it." Ezzel a felütéssel indul az egyik kedvenc filmem, ami magyarul a rendkívül béna Meglógtam a Ferrarival címet viseli. Én ma pontosan azt tettem mint Ferris, azzal a különbséggel, hogy nem kellett hazudnom az igazgatónak, merthogy az(okból az egyik) én vagyok :). Kivettem egy szabadnapot és soha jobbkor nem jöhetett volna.

Sokáig aludtam, kényelmesen reggeli kávéztam, habos fürdőztem, majd neki álltam semmit tenni. Még a hétvégén összeraktam a dobcuccomat, (ez amolyan hobby féleség lett, hogy időnként összeállítom, leülök mögé és próbálom tudatosítani magamban, hogy ez az enyém) és mivel elég sok helyet foglal ezért elkezdtem szét szedni. Ebből aztán egy grandiózus szoba elpakolás kerekedett, aminek a végén elkezdtem kihajigálni egy csomó régi jegyzetet.

Döbbenetes, hogy még mindig mennyi ilyen szarom van :S. Eddig lelkiismereti okokból, "hátha még kelleni fog", illetve "könyvet nem illik kidobni" felindulásokból megtartottam ezeket de most rá kellett jönnöm, hogy soha a büdös életben nem fogom elővenni a másodéves kalkulus jegyzeteket, vagy a fénymásolt statisztikai képletgyűjteményt. Úh ezek szépen a kukában landoltak, és kifejezetten jobb kedvem lett utána. Még a nyomorult irodalom kisérettségi tételeimet is kihajítottam, tekintettel arra, hogy az idén már kb háromszor álmodtam azt, hogy újra gimis vagyok és az az aszott k*rva feleltet minket. Jobb ezektől a rossz energiáktól megszabadulni. :D

Szóval a nap eltelt, de azért egy kis gitározást is belepaszíroztam, mert Borinak balga mód ígértem egyet Szemesre, és gyakorolni kellett. Itt egy kis teaser, csak hogy furdaljon a kiváncsiság. (megjegyzem azért csak ennyi, mert még csak ennyit tudok belőle xD)

Ma du, kipróbáltam... leírhatatlanul, kib@szottul hangos :))))

Ahogy ott ropja azt az idióta kacsatáncot, én egyszerre pisilok be a röhögéstől, és esek másodpercről másodpercre mélyebb szerelembe :)

After so many-many years of waiting I don't even care to count... after so many years of fantisizing about it... after all those countless hours of searching the internet, and collecting the photos to find the perfect one... after all the years of imitating the essential moves in the air with pencils, knitting needles, and whatever came my way... after all those unbelievably fucking long years of reaching the place and time in my life where I could own one... I've finally made it happen!

I was about fourteen when I started to get in to rnr music, Queen etc. And listening to the music it just happened to me. Suddenly the beats were in my head, in my chest, my arms and legs started pumping and moving to the rhythm... I guess it was some sort of destiny(?)... I worshipped those who could achieve this state in other people, they were idols to me, and for those few minutes while their songs lasted on my cheap crappy walkman or my even cheaper and crappier computer, they made me feel like I was one of them. It really became my "thing". I started to identify myself with it... "yes I am one" or at least a wannabe with a pair of sticks and red bruises on my legs - feeling shame and pity for myself for this lie.

But tonight, as a fully grown man of 28+ years, as I stood there in front of it and I shed a tear. Not crying, just a single teardrop containing all the excitement, passion, extasy and love I had for this item, that was finally there! In that single moment I felt that I was in some sort of a spiritual place, a state of mind, where I could honestly tell anyone that I'm John fucking Bonham of Zeppelin, I'm Roger fucking Taylor of Queen, I'm Keith fucking Moon of The Who, I'm Taylor fucking Hawkins of the Foo, in one moment I am all of them, I am, I am.

Today, I've finally made one of my biggest dreams come true. I'ts a feeling that everyone in this world should try to achieve. It is fucking amazing!

I own a drumkit. (now I just have to learn how to use it... xD)

Elkezdtem írni egy valószerűtlenül kurva jó dalt, de most sorra végig kell hallgatnom mindegyik Kings Of Leon albumot, mert valószínűleg csak lenyúltam valamelyik nótájukat és nem emlékszem rá...

Remélem mostanra mindenkinek sikerült a megfelelő lelkiállapotba kerülnie az ünnephez :)

Boldog Karácsonyt!

Elérkezett ez is. Annyi mindent hagytam ki idő/türelem hiányában, hogy valószínűleg jövőre is lesz a korábbi évekhez képest újdonság itt a karácsonyi "rovatban".

Remélem, a lehetőségekhez képest azért mindenkinek szépen fognak eltelni a következő napok és tudtok majd találni némi örömöt az életben. Itt nálam végre teljes díszében áll a fa (ráadásul kivételesen egy tényleg szép fát sikerült vennünk a szokásos féloldalasak helyett :D) és bár nagyon felkúrtam magam a héten miatta, de végül csak sikerült meglepnem magam valamivel Karácsonyra. Igaz nem pont olyan (színű) mint amilyet akartam de azért nagyon örülök neki! Igen, villanygitárt hozott nekem a Jézuska, amit most így kb 6 órányi folyamatos torzulás után azért raktam csak le, hogy megírjam ezt a postot.

Hiányoltátok az olyan kreatív, mókás, saját szerzeményeket, mint amilyen a Whole lotta Christmas volt. Hát olyanra most sajnos nem futotta, úgyhogy arra gondoltam, hogy megkapjátok ti is azt, amit holnap este a fa alatt/mellett fog kapni a kiscsaládom. Szurkoljatok, hogy ne rontsam majd el, mert az ugye "live" lesz, (anti playbackes vagyok :D) és ez az alábbi, mondjuk úgy, hogy nem tökéletes, de hallgatható változat is nagyjából az 52. nekifutás volt, mire sikerült.

Egyébként minden kétséget kizáróan ez a legszebb karácsonyi dal evör! (mmint nem az én előadásomban, hanem úgy általában)

Filmet az idén még nem is ajánlottam! Na nem mintha a mozikban és tv-kben hemzsegnének a jobbnál jobb karácsonyi filmek, de kivételesen egy most tényleg akad, amit jó szívvel ajánlok. (Kivéve, ha valahol adják a Bunyó Karácsonyig című klasszikust, mert akkor kettőt :D).

A TV2 adja le a Mr. Magorium's wonder emporium című filmet, amiben Dustin Hoffman, Natalie Portman és Jason Bateman játszanak, meg egy kissrác akinek a nevére nem emlékszem. A történet középpontjában látszólag egy varázslatos játékbolt áll, de valójában inkább az élet igazán fontos dolgaira próbál rávilágítani. A cím, a téma és a trailer alapján sokan legyintenek és a Télapu/Kémkölykök stb. típusú idióta gyerekfilm kategóriába sorolják, de ez egyáltalán nem igaz rá, sőt megkockáztatom, hogy ez egy kifejezetten felnőtteknek szóló film. Mást nagyon nem tudok mondani róla kedvcsinálónak, mert bármit is mondanék kevés lenne. Csodálatos hangulata van és egyike azon 3 filmnek, ami képes engem megrígatni, úgyhogy ez csak jelent valamit :)