Mostanában mellőzöm a postolást, igazság szerint nem vagyok olyan hangulatban, amiből szívesen osztanék meg másokkal is dolgokat, viszont ígéret szép szó. Ráadásul a szobapörgető manó (a k. anyját!!!!) nem hagy aludni, így minden erőmet összeszedve a táncolgó billentyókre koncentrálok és hajrá...

A fiú egy utcazenész. Ütött kopott gitárján kívül nincs semmije. A lány egy lengyel(?) vendégmunkás Dublinban, szinte nyomorban él. Kettejük találkozása az életben és kettejük találkozása a zenén keresztül adja a Once c. film vázát. Keserédes történet az övék, mégis igaz. Két világ találkozik általuk, mégis egyek ők a zenében. Nem illenek egymáshoz, bár egymáshoz valók. Nem sok adatott meg nekik az életben, de a zenében mégis egymásra találnak, és elhatározzák, hogy alkotnak valamit közösen, valami értékeset, legalább egyszer az életben. Összeszednek néhány utcazenészt és egy album felvételeibe kezdenek, miközben egymást is egyre jobban megismerik és ezáltal sodródnak az elkerülhetetlen felé.

A rendkívül alacsony költségvetésű (már-már amatőr) film zenei hátterét Glen Hansard és zenekara a The Frames, illetve Marketa Irglova biztosította. (ők játszották a filmben a fiút és a lányt) Munkájukért megkapták a legjobb eredeti filmzenéért járó Oscar-t 2008-ban, és nem érdemtelenül!!! Nehéz beszélni arról, hogy milyen a zene, hiszen annyi minden benne van. A reménytelenség és a remény, a megtalálás és az elvesztés, a feladás és a törekvés. Hallgassátok meg, és döntsétek el magatok! Én csak nagyon nehezen tudom meghallgatni anélkül, hogy komoly hatással ne lenne rám, elég komoly zene ez...

A film zseniális, mindenkinek ajánlom aki szereti a zenét, Dublint vagy a keserédes történeteket.