A post hiánynak két oka van. 1) sok a dolgom 2) pár napja írtam egy tök jót, majd az utsó másodpercben elveszett köszönhetően a blogolnak... 20 percnyi anyázás és felkúródás után elment a kedvem egy időre a blogolástól.

Viszont azért ezt most muszáj! Az ember, aki miatt dobverőket ragadtam néhány éve. (technikailag eleinte a levegőt ragadtam, később kötőtűket, farudakat és csak utána dobverőket) Szóval ő most kerek évszámot ünnepel, és ebből az alkalomból nagyon rövid pörszönel ömlengés következik.

Óóóóriási arc!!!!! :D Zseniális zenész, talán még zseniálisabb életművész, ráadásul veszettül stílusos fickó. Max egy könyv terjedelmében tudnám összefoglalni mennyire tisztelem, kedvelem, rajongok érte. Mivel viszont könyveket nem csak olvasni nem olvasok, hanem írni sem írok, marad a zenei megemlékezés.

Azért pont ezzel a klippel, mert ez is a 2005-ös turnéról van, ahol életemben először láttam/hallottam őt (őket). Érdekes, hogy évek rajongása után, amikor már mindenki azt hitte, hogy soha többet nem lesz Queen, mert tényleg nem volt rá semmi remény, bejelentették, hogy turné és Bp. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz, aztán egyszercsak leomlott a függöny a színpadon (szó szerint) és a gyönyörű Ludwig cucc csak úgy ragyogott a reflektorok fényében. A Sleishmann lábdob dübörgését a mai napig visszasírom, a játéka meg elképesztő volt. Ott 2 óra alatt többet tanultam a dobolásról mint korábban másfél év alatt. Jajj... abba hagyom, mert napestig tudnám folytatni de a munka meg vár :S

"Roger Taylor playing 'We Are The Champions' with Queen - I will never forget watching that. I remember all this sweat flying off his hair - he was so visual, the ultimate in cool and collected. He was rock'n'roll." - Taylor Hawkins

Isten éltessen sokáig Rog!