Ismét némi rokctörténelem. Sorry, hogy már megint videózás, de asszem egy ideig még ez lesz a blogom fő profilja.

A Who klasszikusának egy speciális változata ez, a Kids Are Allright koncertvideó egy rendezői változatából. Ez a 10 perc minden amiről a rnr szól. Érdemes megfigyelni Pete apró kis extatikus tánclépéseit. A szervezetében vélhetően annyi lónyugtató volt, ami az Ascot Derby összes indulóját kiteríthetné 1 hétre, de Pete-et nem olyan fából faragták.

Az egésznek a java 6:40-nél kezdődik, a kék lézer/ füst kombóval. Az andalító szintifutamot Keith Moon géppuskaropogásos miniszólója töri meg, majd Roger Daltrey égbe emeli a kezét és ez jelzi hogy jön a csúcspont. A sikítás, ami még évtizedek múltán is képes generációk hátán felállítani a szőrt! A reflektorok hirtelen fényárban úsztatják a színpadot, a nézőtér felrobban, és ebben a pillanatban, a zeniten, Townshend slow-motion powerslide-ot mutat be.....orgazmus! Utána a "lasszópörgetés" Daltreytól már csak az utójáték

Érdemes azt is megnézni, hogy Townshend milyen szeretettel öleli meg Moon-t a dal végén.... Így néz ki egy tisztességes rockzenekar!

Egészségetekre!