Egyszer réges-régen, hajdanában danában, az egyik legelső blogpostomban mutattam egy dalt, amit azóta nyilván mindenki elfelejtett, szóval úgy gondoltam most megint írok róla, annál is inkább mert más fényben látom azóta.
Ami nem változott, az a dal témája. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de rám nagyon jellemző ez a fajta állapot amiről szól a nóta. Amikor bizonyos helyzeteket egyszerűen túlagyalok. Néha a legegyszerűbb dolgokat is újra meg újra átrágom, és nem hagynak nyugodni ezek a dolgok. Történik velem egy tök szimpla valami, egyszerűen kellene reagálnom rá, és mégsem megy. Milliószor átrágok mindent. Worst case scenariokat gyártok, a különböző reakciók végkimeneteleit elemezgetem és közben jár az agyam és gyakran tényleg még aludni sem tudok tőle :S Hülye agyam van nincs mit tenni, de már kezdem megszokni. És persze ez a zene is szokott segíteni, mert eszembe juttatja, hogy ez fölösleges hülyeség.
A dal szerzője egy Colin Hay nevű pasi, akinek olyannyira bírom a munkásságát, hogy kap majd egy külön mega-postot, mert télleg egy zseni a fazon. Az ősverziót a 80-as években egész sikeres bandájával, a Men at Work-kel követte el, és én erre csak nem rég jöttem rá! Szóval indításnak itt a retro-verzió. A szaxofon és a szinti senkit ne riasszon el attól, hogy tovább olvasson/hallgasson
A második feldolgozása a dalnak a jelenlegi kedvenc verzióm... Igen... dühös tinirock... xDDD De akkor is, nekem valamiért bejön a hangzása. És tetszik a dob-track ami megy alatta :D Az elkövető a Dél-afrikai The Benjamin Gate nevű keresztény rockot játszó csoportosulás. (a nevük egyébként beszédes, helyes megfejtőnek pirospont :D)
Végül, de nem utolsó sorban az akusztikus verzió, szintén a szerző Colin Hay előadásában. Szerintem nagyon érdekes, hogy ugyanaz a dal, más-más stílusban, más hangszerelésben mégis ugyanazt az érzést adja vissza, csak talán más megközelítésben. Valószínűleg az ilyen dolgoktól lesz egy dal igazán jó.
Overkill:
I can't get to sleep
I think about the implications
Of diving in too deep
And possibly the complications
Especially at night
I worry over situations
I know I'll be alright
Perhaps it's just imagination
Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away
Alone between the sheets
Only brings exasperation
It's time to walk the streets
Smell the desperation
At least there's pretty lights
And though there's little variation
It nullifies the night from overkill
Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away
Come back another day
I can't get to sleep
I think about the implications
Of diving in too deep
And possibly the complications
Especially at night
I worry over situations
I know I'll be alright
It's just overkill
Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away
Ghosts appear and fade away
Ghosts appear and fade away
UI.: Most az jutott eszembe, hogy mennyire vicces, hogy egy Overkill postot kvázi overkill-tem azzal, hogy 3 verzióban is beillesztettem a dalt xDDD
