A már már szokásosnak mondható dupla-post. xD Kész szita az agyam, ami azért furcsa mert nem sok dolgom van mostanában. Lehet, hogy pont azért leszek feledékeny mert nincs rendesen megdolgoztatva az agyam? Na mindegy, térjünk a lényegre! Két nem túl tipikus karácsonyi filmet szeretnék ajánlani nektek. Értelemszerűen mindkettő a kedvenceim közé tartozik, igaz más-más okból. 

Az elsőt már említettem pár napja. Az About a box (Egy fiúról) c. film, bár nem a Karácsonyról szól, mégis fontos szerepet játszik a történetben az ünnep. A film egy nagysikerű regényből készült, és a történetet úgy lehetne összefoglalni, hogy egy nagyon valószínűtlen barátság kialakulását meséli el. A két főszerplő karakter nem is különbőzhetne jobban egymástól. Az egyikük egy 40 felé közelítő agglegény, akinek soha életében egy napot sem kellett dolgoznia, ugyanis apja egy igazi one-hit-wonder, egy karácsonyi dal szerzője, így a befolyó jogdíjakból fedezi életét. Az életét amely igencsak kiszámítható. Minden napja ugyanúgy telik el, biliárdozik, fodrászhoz jár, shoppingol, tévézik stb. A véletlen folytán botlik bele Marcusba, a 12 éves fiúba, aki minden, csak nem menő. A kissé hippi édesanyja neveli őt egyedül, aki számos problémával kell, hogy megkűzdjön maga is, így nem tud megfelelő figyelmet fordítani fia életére. Különböző bonyodalmak után (nem akarok előre lelőni semmit) Marcus és Will között kezd barátság kialakulni (na nem a Michael Jackson-félére kell gondolni :D), Will megpróbálja megtanítani a srácot az általa megélt menő dolgokra, hogy az jobban be tudjon illeszkedni a társai közé. A kérdés csak az, hogy vajon Will is tud-e tanulni Marcustól? (muháháhááá na ezt most úgy írtam mint valami nagyon laza filmkritikus xDDD) A lényeg, hogy a film rohadt jó, mert bár kissé drámainak tűnhet az alapsztori, tele van poénokkal, nagyon jó a forgatókönyv, a színészek is nagyon jól játszanak benne és ez tipikusan egy olyan film amit ha megnézel utána mosolyogsz 2 napig tőle. Ja és lányok kedvéért mondom, hogy Hugh Grant játszik benne -gyors kiegészítés a HG-et gyűlölőknek, hogy rohadt jól játszik a filmben, szerintem kb élete legjobb alakítása- és fiúk kedvéért mondom, hogy eyecandy-nek ott van a filmben Rachel Weisz

Kaptok egy zenét is, mert miért ne kapnátok, és hol máshol tudnám elsütni ezt a dalt, mint ebben a postban, mivel a film egyik betétdaláról van szó. Egy nagyon nagyon okos szerzemény, azt kell mondjam. Olyan lassacskán indul és fokozatosan eszi be magát az ember fejébe Badly Drawn Boy - Silent Sigh:

A másik film pedig az egyik legkarácsonyibb, feltéve, hogy ez a kifejezés létezik Aki nem tudja, hogy ki az a John McClane az most szégyellje el magát, olvasson, aztán kölcsönözzön. De ilyen úgysincs köztetek remélem. Szóval a naaagy klasszikus Die Hard legelső része (Nakatomi Plaza, ha így jobban tetszik) ami a mai napig az egyik legjobb akciófilm szerintem, mégpedig nem is a látvány, hanem a sztori miatt. Szerintem fölösleges részletezni, ha mégis élne ember a földön aki még nem látta a filmet és a blogomat is olvassa (kalkulál... erre a valszín kb 1:100.000.000.000.000.000-hoz, de ne kérdezzétek meg, hogy jött ez ki mert kegyelem kettessel mentem át a valszín vizsgán :D) szóval az ő kedvükért: A kissé alkesz zsaru (Bruce Willis jeeeee :D) a felesége céges karácsonyi bulijára megy, egy nagy toronyházba, amit elfoglalnak a terroristák, bankrablók/gazfickók - kinek mi tetszik - és a mi bátor McClane hadnagyunk belülről lekaszabolja őket módszeresen, mindent túlélve, atlétatrikóban! Na itt a tréler jó sok hülye dumával, pedig ez nem is egy beszélős film

No, hát nagyon remélem, hogy holnap (ma) nem felejtek el írni, de bármi megtörténhet :D Már csak 7 kanyar húzás!