Elnézést, hogy ennyire megkésve írok csak élménybeszámolót a szülinapi bulimról, de úgy akartam megírni a postot, hogy addigra meglegyenek a képeim is hozzá. (nem, nem előhívni kellett őket :D )
Egy szó mint száz, csináltam vagy 200 képet a koncerten, persze balga mód csak telefont vittem, így nem túl jó minőségűek, de nekem örök emlék mindegyik! Galériába rendezve megtekinthetőek ezen a címen:
Bár a galéria megtekintése gyakorlatilag mindenki számára kötelező, azért kiválogattam pár kedvenc képemet ide a blogra is, hogy színesítse a beszámolómat. Előre bocsátom, hogy nem túl jó az írói vénám, de azért igyekszem hűen visszaadni az élményeimet.
Fél 6 előtt pár perccel érkeztem az Arénához, amely drága Papp Lacink nevét viseli. (életemben másodjára... kettőből kettő Queen... a fene fog feljönni gvensztefani és társaira xD) A tömegben próbáltam kicsit előrébb furakodni, és egy pillanatra eszembe jutott, hogy legutóbb ülőhelyem volt és mennyire nem kellett aggódnom a rohanás miatt. De mostmár mindegy. Nyüzsgölődés egyre dagadó tömeg és egyre nagyobb nyomulás volt. Én meg vártam Pisti cimborámat, aki persze még dolgozott is aznap, hogy időben odaérjen, mert nálam volt az ő jegye is. A feszültséggel teli pillanatokat kiválóan oldotta, hogy összespanoltam egy skót fickóval és az angol barátnőjével akik viszont kedélyesen csevegtek két szlovén lánnyal! És hát ekkor mennydörgés csapott le az égből, az ablaküvegek megremegtek, földöntúli fényesség árasztotta el a teret, és 77 tagú angyal kórus zengte egyszerre "láv et firszt szájt". 
Kb 2 másodperc elég volt ahhoz, hogy egy tekintélyes crushom legyen az egyik szlovén lány irányába. A mai napig párásodó szemekkel idézem fel a nevetését... hüpp... Szóval velük is haverkodtam, idő közben Pisti is befutott, már csak arra kellett koncentrálnom, hogy ne tépjem szét idegességemben a jegyet. (majdnem sikerült) Aztán egyszercsak megindult a tömeg, a kapu kinyílt, mi pedig mint a mérgezett egerek elindultunk befelé. Gyors jegyellenőrzés, motozás elmaradt (fákk mégicsak kellett volna vinni rendes fényképezőt) Aztán Pistit kémleltem a tömegben, aki már a piros kapu felé vette az irányt. Ez volt az a pillanat, amit soha nem felejtek el mert ilyenben még nem volt részem. Olyan örületes sebességgel rohant mindenki össze vissza a folyosókon a megfelelő kapukat keresve, hogy egy pillanatra lépni sem mertem, mert ha elkaszálnak és kiterülök, akkor abból nem lesz első sor. Mint a méhek amikor rosszcsont dagi gyerekek méz reményében buzerálják a kaptárat, kb olyan állapotok voltak ott. De ezen gyorsan túllendültem és irány a kűzdőtér. Ahogy beléptem oda "alulra" hát mit ne mondjak, egy elég fura érzés fogott el. Nagyon más mint föntről, ülve nézni! Nem akarnék most olyan nagy szavakat használni, mint a "gladiátor, amfiteátrum, oroszlán" de valami hasonló És hát itt életem leggyorsabb sprintje következett. Fedettpályás egyéni csúcs ehhez kétség sem férhet, utána még vagy 10 percig csak életben maradni próbáltam, de hála Istennek sikerült!!! Az előre eltervezett helyen a kifutó jobb (Brian felöli) oldalán elsősorban álltam, ráadásul még a szlovén szerelmem is befutott kettővel mellém úgyhogy minden tiszta Hawaii volt, leszámítva a tolongást, a párát és az "illatokat"
. Végülis valamit valamiért, ha ez az elsősor velejárója akkor leszarom 
Várakozás, várakozás, hosszú-hosszú várakozás. Borzasztó unalmas hangulatcsináló intro kazi, vagy 2x megismételve... 3 éve olyan jó volt, hogy a végére már majd' kiugrottam a bőrömből. Akkor még poén is volt benne, a Feel Like Makin' Love egy paródia verziója. Most az egyetlen érdemleges eseményt az szolgáltatta, hogy a szlovén kislány nagyon megszomjazott, amit nem csodálok, pocsék levegő volt ott lent. A mellett álló magyar lány szólt az egyik security srácnak, hogy tudna-e hozni valamit inni. Nem akart :D Még külön pénzért sem. (és még mondják, hogy ez egy korrupt ország!) Ekkor megláttam, hogy egy ásványvizes üveg be van készítve a kifutóvégi színpad oldalához. Megkérdeztem a srácot, hogy abból nem kaphatnánk-e esetleg, mire egy szigorú "hát azt a kollégákkal kell lebokszolni, mert az nem az enyém" választ kaptam. Fákk... A dologhoz hozzátartozik, hogy kb másfél órával később egy 60 körüli pasi jött ki a catwalk végére dobszólózni és az ásványvíz a roadja által az ő dobszéke alatt landolt... Bazz majdnem lenyúltam Roger vizét xD Aztán egyszercsak elindult az intro kazinak a "rendes" része... ami már koncert kezdetét jelezte. Hát onnantól nem sok mindenre emlékszem Csak arra, hogy nagy tombolás nagy éneklések, zúzás, jó zenék, lenyűgöző látvány, egy-egy megható pillanat és a végén némi jóleső kimerültség. A bennem legjobban megmaradó dalok, a Surf's Up... a harmónikás zúzás miatt, az Another one bites the dust, mert annyira hihetetlenül cool volt a kivetített animáció hozzá, hogy az én szememben ezzel újjászületett a dal, a C-lebrity, ami azóta is a fülemben ül, a Bijou, ami élőben hátborzongatóan jól működik, a Bad Company (egy PR dal mindig bekattan, múltkor a Feel like... volt az :D), természetesen a Tavaszi szél/Love of my life, ami mindig szép, de a csúcspont az egyértelműen a dobszóló + a Roger és Danny bohóckodás. A pörszönel híróm kb 2 méterre tőlem és vagy 15 percet ott dekkolt mire minden dalt ott elnyomtak... Hát sokkolóan jó élmény volt. Ja és aki azt meri mondani, hogy Roger középszerű dobos az halálfia/lánya. Ilyenért még öregasszonyokat is összeverek a jövőben ha kell. Olyan brutálisan technikás dolgokat nyomott a szólója alatt, hogy csak hüledeztem, hogy mit csinál ott ez az ember majd' 60 évesen!!!
(Egy kissé rémisztő intermezzoja is volt a koncert elkezdődésének. Már a várakozás alatt ment a poénkodásom a környezetemben állókkal, hogy a melegtől tuti elájulok, majd a kopaszok visznek ki innen és így tuti benne leszek a másnap esti Fókuszban. Hát a dolog bekövetkezett. Valahogy az első 10-15 perc végén tőlem nem messze egy lány rosszil lett és a biztonságiak vitték ki, szegényke úgy össze volt esve mint egy rongybaba. Remélem azért rendbe jött utána.
)
A baj persze csőstül jön... nem elég, hogy vége lett a koncertnek, utána még a szlovén kislány is bejelentette, hogy nem maradhat velem sörözni, mert fél óra múlva indul a buszuk haza.... "Földiekkel játszó égi tünemény..." Hát ÍJ :(
Utána Randis after party (vehe úgy mondom mintha ott élnék xD - 2. alkalom, hogy ott voltam :D) sörözgetés, a látottak elemzése.
Amit külön ki szeretnék emelni, hogy Boritól kaptam (egy egyébként rohadtul finom) csokit a szülinapomra, amit MAJDNEM aláírt Roger Taylor De legalábbis a csoki közelebb került hozzá mint én a kifutónál, szóval ez is valami xD És Esztertől meg egy pólót kaptam, ami MAJDNEM garantál(hat)ta, hogy megkapjam az öreg csibész dobverőit koncert végén. Maybe next time! ;-) Mindkettőtöknek köszi az ajándékokat, komolyan mondom ugyanolyan jól estek "Roger mentesen" is!!! :-*
Másnap még megtekintettünk Eszterrel egy QUP koncertet, ahol a zenekar nagyon... őőő baráti hangulatban játszott :D:D:D De természetesen igencsak überfasza volt az is!!! A bónusz meglepi az volt, hogy újdonsült skót cimborám Paul, és barátnője akinek a nevét már akkor is percenként elfelejtettem, lejöttek a koncertre, mert előző nap meséltem nekik róla, és egyből rámozdultak, mert már látták a zenekart a UK Convention-ön is, és azóta fanok!!! Aki ivott már együtt skót emberrel az tudja, hogy mi történt ezek után :D A fickó kivágott elém két teli sörös korsót meg egy pohár pezsgőt xD De nagyon aranyosak voltak mindketten, hiába no, a Queenerek az esetek döntő többségében kedves emberek! Jajj most jut eszembe, hogy a tömegben várakozós nemzetközi vokál együttesünkről nem is meséltem :D:D:D A 2 brit, a 2 szlovén, és némi magyar segédlet (moi), Queen slágereket performanszolt várakozás közben. A Killer Queenre határozottan emlékszem, de volt Good old-fashioned loverboy is!!! Egyébként haláli volt figyelni, ahogy Paul átszellemülten -spiccesen- énekli a lead vocalt, a barátnője pedig tökéletes ütemben a háttér vokált. Mindezt képzeljétek el a "1 2 3 4... 9 - precisley"-val, illetve a "grow faster faster"-el. Nagyon mulatságosak voltak.
Ehh hát kb a végére értem azt hiszem, bár nyilván annyi mindenről lehetne még írni, de nem terhelem tovább senkinek az idejét :D
Néhány kedvenc képet azért mégiscsak kiragadnék azok kedvéért akik lusta disznók a galériámat végignézni :D
Ez a westernes-céllövöldés theme volt a Dust alatt kivetítve... nálam telitalálat
Ha jól emlékszem ez a lézercsíkos izé a Break free alatt ment
Ezt meg csak azért mert ez lett az egyetlen éles képem a koncertről
Wanna get my face, on your TV 
A little folk song about travelling in a spaceship
)
Arrrrrrrghhhhh ... the machine of a dream
A képen látható egy fantasztikusan jó dobos, és Roger Taylor
SINT ha jól emlékszem
Random jókép, hogy azért Paul is látszon
A kedvenc képem Bumm Doktorról!
Is there a doctor in the house?
Random jókép, hogy lássátok TÉNYLEG ott volt Paul is
És persze Ő sem hiányozhatott onnan... Frédi barátunk húzta a talpunk alá a Bohém Rapszódiát!
Összegzés: kicsit csalódtam, hogy a szülinapi zsúromra nem jött el mind a 12.000 vendég, de az a kb 9-10 aki ott volt az igen nagyon jól mulatott, velem az első sorban!!! És, hogy használjam az új kedvenc szavamat (asszem Boritól loptam): Nagyon faszagányos kis koncert volt
Slusszpoén: Tibi meglát engem a QUP koncert előtt Randiban, és Eszterhez fordulva valami ilyesmit nevetett föl magából: "Nézd már a törzsvendéget! Egyhuzamban második este van itt"
