Ma délelőtt a városban sétáltam és észrevettem egy idős nénit. Alacsony, ősz hajú néni, téliesen beöltözve kabátba, kesztyűbe, sapkába, sálba. Nehézkesen járt, talán mintha bicegett is volna az egyik lábára. Ahogy a néni igyekezett a villamos megálló felé, egy nagy csomagot cipelt a hóna alatt. Elsőre fel sem tűnt, hogy mi az, de másodjára jobban megfigyeltem és eléggé megdöbbentem a csomag furcsa méretén és formáján. Egy nagy háromszög/trapéz szerű doboz volt. A következő pillanatban a néni megérkezett a megállóba és úgy fordult, hogy megláttam a doboz elejét. Egy akusztikus gitárt cipelt... A csomag majdnem akkora volt mint ő maga. Feltehetőleg életében nem vásárolt még semmi ilyesmit, és nem is nagyon érthetett hozzá, de mégis bejött a városba, eltotyogott a hangszerüzletbe, vett egy gitárt (feltehetően a nyugdíjához mérten nagy összegért) és aztán neki állt azt haza cipeli villamoson, a téli hidegben. Gondolom az unokájának vehette ajándékba Karácsonyra. Az ilyen apróságok miatt imádom a Karácsonyt. Ezért hívjuk ezt a szeretet ünnepének. Mert a szeretteinknek akarunk örömet szerezni minden akadály árán.